Nyár 2013

Ez a bejegyzés most nem arról szól, mint aminek látszik :) 

Ezt a manikűrt még július közepén viseltem, amikor is egyik reggel...mint általában,  dolgozni indultam. A probléma csak az volt, hogy minden légvétel iszonyúan fájt. Alig mertem lélegezni... Gondoltam, biztosan az a vacak klíma "megcsapott"...mert elég hidegre volt állítva. Bebuszoztam a városba, ami egy kínszenvedés volt a zötykölődés miatt. Majd kb. 1,5 km-t még gyalogolnom kellett. Fájdalmak közt, de beértem a kórházba...ugyanis ott dolgozom. Az első dolgom az volt, hogy vettem be fájdalomcsillapítót, majd megittam a kis kávémat és az azt követő cigarettámat elszívtam.

Még mielőtt bárki elítélne a cigaretta miatt, ne hagyja abba az olvasást. :) 

A reggeli  "rituálék" után végre dolgozni is nekiálltam. Meglátott az aznapi főorvosnőm és azt mondta, pocsékul nézek ki. Mondom neki:  úgyis érzem magam. Meghallgatta a tüdőm, majd kiírtam magamnak egy mellkas rtg vizsgálatot. Ekkor már nem fájt semmim, mert használt a fájdalomcsillapító. Megvolt a vizsgálat, visszamentem dolgozni. Szerencsére nem sok beteg volt aznap reggel. 

Elkészült a vizsgálat eredménye...azt hittem menten rosszul leszek. PTX-et írtak le (légmell). Magyarul azt jelentette, hogy kilyukadt a tüdőm...spontán. Egészségügyben dolgozóként tudtam milyen kezelést  jelent ez. Megmutattam a kolléganőmnek a leletet, mire azt mondta "basszus"! 

Ennek örömére rágyújtottunk (én ekkor utoljára), majd felmentem a kórházunk íntenzív osztályára, ahol becsövezték a mellkasom, rákapcsoltak a nagynyomású levegőre és el kezdték szívni a tüdőm. 

Mindez azzal járt, hogy az ágyamtól nem mozdulhattam semmit...talán 1 méternyit. Ott kellett mosakodni, kis és nagy dolgot elvégezni. Na, ez utóbbiak voltak a legrosszabbak.  :) 

48 óra múlva készült egy röntgen felvétel, ami azt mutatta, hogy nem tapadt ki a tüdőm...vagyis újabb 72 óra ágyhoz kötöttséget jelentett. 

Egy hét után ott tartottam, hogy még mindig tágult ki a tüdő. Tudtam, ha aznap rossz lesz a röntgen felvételem, akkor átküldenek a szombathelyi mellkas sebészetre. 

...és rossz lett...pakolhattam össze a holmim és esetkocsival átzötyögtünk Szombathelyre. Megfordult a fejemben, hogy milyen rég jártam arra...bár, nem így terveztem az utazást :) 

A kórházban nagyon kedvesek és segítőkészek, figyelmesek voltak velem, nem lehet okom panaszra. Egy nagyon aranyos doktor fogadott, aki kifaggatott, hogy kezdődött a betegség, mi történt eddig, stb. 

Majd itt is "ágyhoz kötöttek". Ez már a hetedik nap volt. 

szombathelyi "látkép"

"becsövezve"

újabb látkép :) 

Arról még nem esett szó, hogy ebben az időben volt épp a kánikula. Az "otthoni" kórházban klímás osztályon feküdhettem, itt viszont egy ventilátor volt ami egy kicsit kutyulta a levegőt. Nem gond, fekve azért valahogy elviselhető volt a hőség. 

Már iszonyúan türelmetlen voltam és elegem volt az egészből. A történethez még hozzátartozik, ott létem második napján jött a családom látogatóba...kb 80-100 km-ről. Alig félúton baleset érte őket. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak az autó lett totálkáros, a családomnak nem lett baja. De azt a tehetetlen helyzetet nem kívánom senkinek...feküdni egy egy ágyhoz-falhoz kötve, miközben akiket szeretek, bajban vannak...

Egy nap híján egy hetet töltöttem a szombathelyi kórházban. Mikor levettek a szívásról olyan volt, mint amikor egy rabot szabadon engednek. Végre mozoghattam, letusolhattam, megmoshattam a hajam....mennyei érzés volt :) Ennél már csak az volt jobb, mikor végre jó volt röntgen felvételem. 

Kezdett visszatérni a jó hangulatom is. Biztosan ezt látta az egyik doktor is, mert azt mondta: -Hogy sugárzik a kis kollegina!? Mondom én:  - Persze, mert már annyi rtg sugarat kaptam :) 

Eljött a hétfő reggel, még egy utolsó röntgen és ha ez is jó, akkor mehetek haza....éééééésssssss jjjjóóóóóó volt!!!!!!!!!! :) 

Mire elindultunk haza felé, volt már 40 fok is kint. Bármit kibírtam volna, csak már otthon legyek. 

Ezután még hetekig feküdni, pihenni kellett, ha nem akartam azt, hogy operáljanak. Ma már jól vagyok, kb egy hónapja újra dolgozom. 

Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy mindezt a cigaretta okozta, nem...nem csak az. A PTX-et megelőző időszakban nagyon sokat dolgoztam, 24 órák javarészt. A sürgősségin nem nagyon van pihenés, pláne nem nyáron. 

Volt időm átgondolni mindent, lassítottam a tempón, elhagytam a cigarettát...ennél többet nem tudok tenni. Azt mondta a kezelő orvosom, hogy 50-50 %-nyi az esély, hogy újra legyen PTX-em. Nem túl bíztató...

A nagy pihenés közepette rengeteget olvastam a körmös, sminkes blogokat...és kedvet kaptam én is az íráshoz, pláne a lakkozáshoz :) 

Nem kifejezetten körmös blogot képzelek el, hanem olyan "mindenfélést", ezért még nevet adni sem tudtam normálisan. :) Úgyhogy, ha van valami jó ötlete valakinek, szívesen veszem és megköszönöm. 

Kicsit hosszúra sikeredett és személyes lett, elnézést ezért, de úgy érzem, hogy muszáj volt kiírni magamból. :)